Dudar - A szamár elõbb harsányan iázik, majd a hátára fekve fürdik a porban. Ezzel azonnal belopja magát a szívünkbe, röhögés nélkül nem lehet megállni, ahogy a lábai a levegõben kalimpálnak, majd egyszerre fölpattan, és ordít megint. Egyelõre csak õt látjuk - kölcsönösen örülünk egymásnak -, más állatnak nyoma sincs, pedig kecskenézõben járnánk. Késõbb aztán lesz szerencsénk Marcihoz, az egy méter húsz magas, fehér szõrû, málhás bakkecskéhez, aki most szörnyen büdös, mert rajta van a fiús nyavalya, és állandóan összepisili magát, hogy ezzel az illattal hívja fel magára környezete figyelmét.Dudaron Fekete Zsigmondnál járunk, mert azt reméljük, tõle többet tudhatunk meg a Málhás Kecske Klubról, amely mozgalom Magyarországon még gyermekcipõben jár. Sõt mi több, a véletlenek furcsa összjátéka és az állampolgári engedetlenség együttes megjelenése szükségeltetik ahhoz, hogy kies hazánk turistaösvényein málhás kecskékkel - és gazdáikkal - találkozhassunk. De errõl részletesebben alább. Egyelõre fotózkodás zajlik. Ez sem egyszerû, mert a tréfamester szamár semmiképpen nem akar lemaradni a fotóról. Pedig mi mindenképpen szeretnék egy olyan képet is, melyet Marci, a málhás kecske és gazdája ural. Ez azért nem könnyû feladat, mert az exhibicionista szamár egyszerûen nem hajlandó kiballagni a képbõl. Míg végül a háziasszonynak jutalomfalatkákkal sikerül elcsalogatni. Elfogadja ugyan, de sértetten ordít. Fekete Zsigmond nem kis kitérõkkel jutott el a kecsketartásig. "Pesti panelgyerek", de ide már Gyõrbõl települt át, ahol a Hit gyülekezete lelkésze volt. Ezt - és a többi elfoglaltságát is - feladta azóta, most hivatalosan kistermelõ. A kemény kötésû, zömök emberrõl nehéz elképzelni, de eredeti foglalkozása szerint szabó, amely mesterséget Gyõrben gyakorolta is. Iparmûvészeti szabóságot nyitott, amely - hogy, hogy nem - egyszer csak elkezdett rosszul menni. De nem úgy a kecsketej-árusítás. Mert abból rendszeresen hordtak be az üzletbe, és csak úgy mellékesen adogattak el belõle. Egyszer csak azt vették észre, hogy a négy kecske teje több és biztosabb hasznot hoz, mint a ruházati bolt. Pedig akkor 250 forintért adták literjét, ma pedig, itt Dudaron, 150-ért sem kell senkinek. Nagy föltûnést keltettek, mikor megérkeztek a faluba. Igaz, akkor volt 30-40 kecskéjük, négy kutyájuk, 50 baromfijuk. Hozzájuk járt állatsimogatóba valamennyi gyerek. Mert manapság már faluhelyen is alig tartanak állatokat, "csak a Pestrõl elszalajtott emberek csi- nálják". Az állatsereglet azóta le-apadt, ma mindössze hét kecskét, egy szamarat és egy birkát tartanak, mert "nem éri meg". A kecsketej, kecsketúró és kecskesajt hivatalosan kizárólag akkor lenne értékesíthetõ, ha "az uniós szabványoknak megfelelõ, szinte csak savállóból álló fejõházat és üzemet építenének". Ehhez pedig állami támogatás és hitel kellene, de ez mind a kettõ kemény dió. Hogy miért, arról Fekete Zsigmond nem hajlandó beszélni, illetve csak mikrofonon kívül. Úgy sejtem, van már mögötte némi élettapasz- talat.
A kecske málházására két irányból találtak rá. Egyrészt abból a megfigyelésbõl adódott az ötlet, hogy a kisgyerekek elõszeretettek lovagolták meg a magasságukkal szinkronban lévõ állatot - kivétel Marci, akinek gigantikus méretei extrának számítanak, de annyira azért mégsem, mert megtudom, létezik nála még húsz centivel magasabb kecske is a világon, de azt meg, ha nincsen szarva, állandóan összetévesztik a lámával -, másrészt az interneten, angol nyelvû honlapokat böngészve bukkantak rá a Málhás Kecske Klubra. El sem hinnék, de ennek is elsõsorban a tenge-ren túl dúl a kultusza, Amerikában és Kanadában. Mert nálunk, a földhözragadt Európában "még azt is rendeletek tiltják, hogy az ilyen haszonállatokat kivigyék a természetbe". Ennek ellenére "privátilag" zajlik a túrázás a felmálházott kecskékkel. Olykor-olykor összejönnek a barátok, az élõszóban vagy interneten összetrombitált ismerõsök, fölmálházzák Marcit és társait, és túrázni indulnak a Bakony erdejében. Marci, a gigantikus bakkecske akár 30 kilóval is "elserpáskodik". De kisebb termetû fiait, unokáit, unoka-, fél- és egyéb testvéreit messze nem szabad ennyivel terhelni. Ahogy fentebb már jeleztem, a málhás kecskékkel való túrázás még ugyancsak kezdeti fázisában van Magyarországon. A távlatok beláthatatlanok.
Mindazonáltal Marcit, az I. számú, magyarországi málhás kecskét is meg kéne a tovább-fejlõdés irányáról kérdezni. Hátha lennének használható ötletei.

2005-08-30

http://www.seta.hu/cgi-bin/digiarch/archivum.cgi?cikkID=79235&show=0&szint=1&lap=0&root=200&order=ASC&perpage=10&ev=&honap=&nap=&keyword=&siteID=181&expID=12